Whippet

A kétarcú. Izmos, karcsú teste puhán nyúlik el a kanapén, szinte beleolvad környezetébe, fel sem tűnne, hogy jelen van ha nem lógna le a feje és nem állnának lehetetlen szögekben hosszú lábai. Felé lépsz, rosszallóan néz rád, hogy miért is zavartad meg álmát hisz nincs még itt az etetés ideje. El sem hinnéd, egy ezredmásodperc is elég, hogy ez a nyugodtan henyélő családtag átálljon elfogó-vadász üzemmódba és közel 70 km/órás sebességgel száguldjon a zsákmány után. Hiszen eminens volt a kutyaiskolában és most nem hallja a kiáltásod sem. Tényleg nem hallja, ne erőlködj, ilyenkor csak a zsákmány és a terep létezik. Majd minden folytatódik ugyanúgy a kanapén.

Angol munkáskutya, nemesi testben

A whippet nem véletlenül vált a pályaversenyzés egyik királyává. A fajta a 18–19. századi észak-angliai munkásrétegek igényeire született. A cél egyszerű volt: egy könnyen tartható, kompakt, de gyors és robbanékony vadászkutya, amely az angol agárhoz hasonlóan képes volt a látás alapján üldözni és elkapni a prédát – legyen az valódi mezei nyúl vagy a csaliként ló mögé kötött rongy. Innen származik a ma is élő angol becenév: „rongyos kutya”.

Több mint hobbi – sportos örökség

A whippet tehát nem csak egy „kistestű angol agár”, hanem egy önálló, precízen formált fajta, amelynek ereje a részletekben rejlik. Azok számára, akik nemcsak a sebességre, hanem a harmóniára is fogékonyak, a whippet több, mint egy sporteszköz: egy karakteres, szerethető és kivételes négylábú atléta miközben szociálisan érzékeny családtag is.

A versenypályákon elért eredmények mögött mindig gondos tenyésztői munka, átgondolt párosítások és a fajtajelleg tisztelete áll. A cél nem csupán győzni, hanem úgy versenyezni, hogy közben megőrizzük a whippetet annak, ami: könnyed, gyors, értelmes és elegáns kutya. Olyan, aki verseny után ugyanazzal a természetességgel hever vissza a kanapéra, ahogy előtte végigszáguldott a célegyenesben.